Zsoltárok könyve 94

1Uram, bosszúállásnak Istene! Bosszúállásnak Istene, jelenj meg! 2Emelkedjél fel te, földnek birája, fizess meg a kevélyeknek! 3A hitetlenek, Uram, meddig még, meddig örvendeznek még a hitetlenek? 4Piszkolódnak, keményen szólnak; kérkednek mindnyájan a hamisság cselekedői. 5A te népedet Uram tapossák, és nyomorgatják a te örökségedet. 6Az özvegyet és jövevényt megölik, az árvákat is fojtogatják. 7És ezt mondják: Nem látja az Úr, és nem veszi észre a Jákób Istene! 8Eszméljetek ti bolondok a nép között! És ti balgatagok, mikor tértek eszetekre? 9A ki a fület plántálta, avagy nem hall-é? És a ki a szemet formálta, avagy nem lát-é? 10A ki megfeddi a népeket, avagy nem fenyít-é meg? Ő, a ki az embert tudományra tanítja: 11Az Úr tudja az embernek gondolatjait, hogy azok hiábavalók. 12Boldog ember az, a kit te megfeddesz Uram, és a kit megtanítasz a te törvényedre; 13Hogy nyugalmat adj annak a veszedelem napján, míg megásták a vermet a hitetlennek! 14Bizony nem veti el az Úr az ő népét, és el nem hagyja az ő örökségét! 15Mert igazságra fordul vissza az ítélet, és utána mennek mind az igazszívűek. 16Kicsoda támad fel én mellettem a gonoszok ellen? Kicsoda áll mellém a hamisság cselekedők ellen? 17Ha az Úr nem lett volna segítségül nékem: már-már ott lakoznék lelkem a csendességben. 18Mikor azt mondtam: Az én lábam eliszamodott: a te kegyelmed, Uram, megtámogatott engem. 19Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim: a te vígasztalásaid megvidámították az én lelkemet. 20Van-é köze te hozzád a hamisság székének, a mely nyomorúságot szerez törvény színe alatt? 21Egybegyülekeznek az igaznak lelke ellen, és elkárhoztatják az ártatlannak vérét. 22De kőváram lőn én nékem az Úr, és az én Istenem az én oltalmamnak kősziklája; 23És visszafordítja reájok az ő álnokságukat, és az ő gonoszságukkal veszti el őket; elveszti őket az Úr, a mi Istenünk.

1Yahweh, you God to whom vengeance belongs, you God to whom vengeance belongs, shine out. 2Rise up, you judge of the earth. Pay back the proud what they deserve. 3Yahweh, how long will the wicked, how long will the wicked triumph? 4They pour out arrogant words. All the evildoers boast. 5They break your people in pieces, Yahweh, and afflict your heritage. 6They kill the widow and the alien, and murder the fatherless. 7They say, “Yah will not see, neither will Jacob’s God consider.” 8Consider, you senseless among the people; you fools, when will you be wise? 9He who implanted the ear, won’t he hear? He who formed the eye, won’t he see? 10He who disciplines the nations, won’t he punish? He who teaches man knows. 11Yahweh knows the thoughts of man, that they are futile. 12Blessed is the man whom you discipline, Yah, and teach out of your law; 13that you may give him rest from the days of adversity, until the pit is dug for the wicked. 14For Yahweh won’t reject his people, neither will he forsake his inheritance. 15For judgment will return to righteousness. All the upright in heart shall follow it. 16Who will rise up for me against the wicked? Who will stand up for me against the evildoers? 17Unless Yahweh had been my help, my soul would have soon lived in silence. 18When I said, “My foot is slipping!” Your loving kindness, Yahweh, held me up. 19In the multitude of my thoughts within me, your comforts delight my soul. 20Shall the throne of wickedness have fellowship with you, which brings about mischief by statute? 21They gather themselves together against the soul of the righteous, and condemn the innocent blood. 22But Yahweh has been my high tower, my God, the rock of my refuge. 23He has brought on them their own iniquity, and will cut them off in their own wickedness. Yahweh, our God, will cut them off.

1O God der wraken! o HEERE, God der wraken! verschijn blinkende. 2Gij, Rechter der aarde! verhef U; breng vergelding weder over de hovaardigen. 3Hoe lang zullen de goddelozen, o HEERE! hoe lang zullen de goddelozen van vreugde opspringen? 4Uitgieten? hard spreken? alle werkers der ongerechtigheid zich beroemen? 5O HEERE! zij verbrijzelen Uw volk, en zij verdrukken Uw erfdeel. 6De weduwe en den vreemdeling doden zij, en zij vermoorden de wezen. 7En zeggen: De HEERE ziet het niet, en de God van Jakob merkt het niet. 8Aanmerkt, gij onvernuftigen onder het volk! en gij dwazen! wanneer zult gij verstandig worden? 9Zou Hij, Die het oor plant, niet horen? zou Hij, Die het oog formeert, niet aanschouwen? 10Zou Hij, Die de heidenen tuchtigt, niet straffen, Hij, Die den mens wetenschap leert? 11De HEERE weet de gedachten des mensen, dat zij ijdelheid zijn. 12Welgelukzalig is de man, o HEERE! dien Gij tuchtigt, en dien Gij leert uit Uw wet, 13Om hem rust te geven van de kwade dagen; totdat de kuil voor den goddeloze gegraven wordt. 14Want de HEERE zal Zijn volk niet begeven, en Hij zal Zijn erve niet verlaten. 15Want het oordeel zal wederkeren tot de gerechtigheid; en alle oprechten van hart zullen hetzelve navolgen. 16Wie zal voor mij staan tegen de boosdoeners? Wie zal zich voor mij stellen tegen de werkers der ongerechtigheid? 17Ten ware dat de HEERE mij een Hulp geweest ware, mijn ziel had bijna in de stilte gewoond. 18Als ik zeide: Mijn voet wankelt; Uw goedertierenheid, o HEERE! ondersteunde mij. 19Als mijn gedachten binnen in mij vermenigvuldigd werden, hebben Uw vertroostingen mijn ziel verkwikt. 20Zou zich de stoel der schadelijkheden met U vergezelschappen, die moeite verdicht bij inzetting? 21Zij rotten zich samen tegen de ziel des rechtvaardigen, en zij verdoemen onschuldig bloed. 22Doch de HEERE is mij geweest tot een Hoog Vertrek, en mijn God tot een Steenrots mijner toevlucht. 23En Hij zal hun ongerechtigheid op hen doen wederkeren, en Hij zal hen in hun boosheid verdelgen; de HEERE, onze God, zal hen verdelgen.