Zsoltárok könyve 17

1Dávid imádsága. Hallgasd meg, Uram, az igazságot, vedd észre könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra, mely nem jő csalárd ajakról. 2A te orczádtól jőjjön ki ítéletem, a te szemeid hadd lássanak igazat. 3Megpróbáltad az én szívemet, meglátogattál éjjel; próbáltál engem, nem találtál semmi rosszat; ha tán gondoltam is, nem jött ki a számon. 4Az emberek cselekedeteinél a te ajkad igéjével vigyáztam az erőszakosnak ösvényeire. 5Ragaszkodtak lépteim a te ösvényeidhez, nem ingadoztak lábaim. 6Hívtalak én, mert te felelhetsz nékem, Istenem! Hajtsd hozzám füledet, hallgasd meg az én beszédemet. 7Mutasd meg csudálatosan a te kegyelmedet, a ki megszabadítod jobboddal a te benned bízókat a támadóktól. 8Tarts meg engemet, mint szemed fényét; szárnyaid árnyékába rejts el engemet. 9A gonoszok elől, a kik pusztítanak engem; ellenségeim elől, a kik lelkendezve vesznek körül engem. 10Megkövéredett szívöket elzárták, szájokkal kevélyen szólanak. 11Körülvettek most minket mentünkben; szemeiket ránk szegzik, hogy földre terítsenek. 12Hasonlók az oroszlánhoz, a mely zsákmányra szomjaz, és a rejtekhelyen ülő oroszlánkölyökhöz. 13Kelj fel, oh Uram! Szállj vele szembe, terítsd le őt, szabadítsd meg lelkemet a gonosztól fegyvereddel; 14Az emberektől, oh Uram, kezeddel, a világ embereitől! Az ő osztályrészük az életben van; megtöltötted hasukat javaiddal, bővölködnek fiakkal, a miök pedig marad, gyermekeikre hagyják. 15Én igazságban nézem a te orczádat, megelégszem a te ábrázatoddal, midőn felserkenek.

1Hear, Yahweh, my righteous plea; Give ear to my prayer, that doesn’t go out of deceitful lips. 2Let my sentence come out of your presence. Let your eyes look on equity. 3You have proved my heart. You have visited me in the night. You have tried me, and found nothing. I have resolved that my mouth shall not disobey. 4As for the works of men, by the word of your lips, I have kept myself from the ways of the violent. 5My steps have held fast to your paths. My feet have not slipped. 6I have called on you, for you will answer me, God. Turn your ear to me. Hear my speech. 7Show your marvelous loving kindness, you who save those who take refuge by your right hand from their enemies. 8Keep me as the apple of your eye. Hide me under the shadow of your wings, 9from the wicked who oppress me, my deadly enemies, who surround me. 10They close up their callous hearts. With their mouth they speak proudly. 11They have now surrounded us in our steps. They set their eyes to cast us down to the earth. 12He is like a lion that is greedy of his prey, as it were a young lion lurking in secret places. 13Arise, Yahweh, confront him. Cast him down. Deliver my soul from the wicked by your sword; 14from men by your hand, Yahweh, from men of the world, whose portion is in this life. You fill the belly of your cherished ones. Your sons have plenty, and they store up wealth for their children. 15As for me, I shall see your face in righteousness. I shall be satisfied, when I awake, with seeing your form.

1Een gebed van David. HEERE! hoor de gerechtigheid, merk op mijn geschrei, neem ter ore mijn gebed, met onbedriegelijke lippen gesproken. 2Laat mijn recht van voor Uw aangezicht uitgaan, laat Uw ogen de billijkheden aanschouwen. 3Gij hebt mijn hart geproefd, des nachts bezocht, Gij hebt mij getoetst. Gij vindt niets; hetgeen ik gedacht heb, overtreedt mijn mond niet. 4Aangaande de handelingen des mensen, ik heb mij, naar het woord Uwer lippen, gewacht voor de paden des inbrekers; 5Houdende mijn gangen in Uw sporen, opdat mijn voetstappen niet zouden wankelen. 6Ik roep U aan, omdat Gij mij verhoort; o God! neig Uw oor tot mij; hoor mijn rede. 7Maak Uw weldadigheden wonderbaar, Gij, Die verlost degenen, die op U betrouwen, van degenen, die tegen Uw rechterhand opstaan! 8Bewaar mij als het zwart des oogappels, verberg mij onder de schaduw Uwer vleugelen, 9Voor het aangezicht der goddelozen, die mij verwoesten, mijner doodsvijanden, die mij omringen. 10Met hun vet besluiten zij zich, met hun mond spreken zij hovaardelijk. 11In onzen gang hebben zij ons nu omsingeld, zij zetten hun ogen op ons ter aarde nederbukkende. 12Hij is gelijk als een leeuw, die begeert te roven, en als een jonge leeuw, zittende in verborgen plaatsen. 13Sta op, HEERE, kom zijn aangezicht voor, vel hem neder; bevrijd mijn ziel met Uw zwaard van den goddeloze; 14Met Uw hand van de lieden, o HEERE! van de lieden, die van de wereld zijn, welker deel in dit leven is, welker buik Gij vervult met Uw verborgen schat; de kinderen worden verzadigd, en zij laten hun overschot hun kinderkens achter. 15Maar ik zal Uw aangezicht in gerechtigheid aanschouwen, ik zal verzadigd worden met Uw beeld, als ik zal opwaken.