Zsoltárok könyve 44

1Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása. 2Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél. 3Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted. 4Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket. 5Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak! 6Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat. 7Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem; 8Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg. 9Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. Szela. 10Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel. 11Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak. 12Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között. 13Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra. 14Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek. 15Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek. 16Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem. 17A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt. 18Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet. 19Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről: 20Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát. 21Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez: 22Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait. 23Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat. 24Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el minket örökké! 25Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat? 26Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk. 27Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!

1We have heard with our ears, God; our fathers have told us, what work you did in their days, in the days of old. 2You drove out the nations with your hand, but you planted them. You afflicted the peoples, but you spread them abroad. 3For they didn’t get the land in possession by their own sword, neither did their own arm save them; but your right hand, and your arm, and the light of your face, because you were favorable to them. 4You are my King, God. Command victories for Jacob! 5Through you, will we push down our adversaries. Through your name, will we tread them under who rise up against us. 6For I will not trust in my bow, neither shall my sword save me. 7But you have saved us from our adversaries, and have shamed those who hate us. 8In God we have made our boast all day long, we will give thanks to your name forever. Selah. 9But now you rejected us, and brought us to dishonor, and don’t go out with our armies. 10You make us turn back from the adversary. Those who hate us take plunder for themselves. 11You have made us like sheep for food, and have scattered us among the nations. 12You sell your people for nothing, and have gained nothing from their sale. 13You make us a reproach to our neighbors, a scoffing and a derision to those who are around us. 14You make us a byword among the nations, a shaking of the head among the peoples. 15All day long my dishonor is before me, and shame covers my face, 16At the taunt of one who reproaches and verbally abuses, because of the enemy and the avenger. 17All this has come on us, yet have we not forgotten you, Neither have we been false to your covenant. 18Our heart has not turned back, neither have our steps strayed from your path, 19Though you have crushed us in the haunt of jackals, and covered us with the shadow of death. 20If we have forgotten the name of our God, or spread out our hands to a strange god; 21won’t God search this out? For he knows the secrets of the heart. 22Yes, for your sake we are killed all day long. We are regarded as sheep for the slaughter. 23Wake up! Why do you sleep, Lord? Arise! Don’t reject us forever. 24Why do you hide your face, and forget our affliction and our oppression? 25For our soul is bowed down to the dust. Our body clings to the earth. 26Rise up to help us. Redeem us for your loving kindness’ sake.

1Een onderwijzing, voor den opperzangmeester, onder de kinderen van Korach. 2O God! wij hebben het met onze oren gehoord, onze vaders hebben het ons verteld: Gij hebt een werk gewrocht in hun dagen, in de dagen van ouds. 3Gij hebt de heidenen met Uw hand uit de bezitting verdreven, maar henlieden geplant; Gij hebt de volken geplaagd, henlieden daarentegen doen voortschieten. 4Want zij hebben het land niet geerfd door hun zwaard, en hun arm heeft hun geen heil gegeven; maar Uw rechterhand, en Uw arm, en het licht Uws aangezichts, omdat Gij een welbehagen in hen hadt. 5Gij Zelf zijt mijn Koning, o God! gebied de verlossingen Jakobs. 6Door U zullen wij onze wederpartijders met hoornen stoten; in Uw Naam zullen wij vertreden, die tegen ons opstaan. 7Want ik vertrouw niet op mijn boog, en mijn zwaard zal mij niet verlossen. 8Maar Gij verlost ons van onze wederpartijders, en Gij maakt onze haters beschaamd. 9In God roemen wij den gansen dag, en Uw Naam zullen wij loven in eeuwigheid. Sela. 10Maar nu hebt Gij ons verstoten en te schande gemaakt, dewijl Gij met onze krijgsheiren niet uittrekt. 11Gij doet ons achterwaarts keren van den wederpartijder; en onze haters beroven ons voor zich. 12Gij geeft ons over als schapen ter spijze, en Gij verstrooit ons onder de heidenen. 13Gij verkoopt Uw volk om geen waardij; en Gij verhoogt hun prijs niet. 14Gij stelt ons onze naburen tot smaad, tot spot en schimp dengenen, die rondom ons zijn. 15Gij stelt ons tot een spreekwoord onder de heidenen, tot een hoofdschudding onder de volken. 16Mijn schande is den gansen dag voor mij, en de schaamte mijns aangezichts bedekt mij; 17Om de stem des honers en des lasteraars, vanwege den vijand en den wraakgierige. 18Dit alles is ons overkomen, nochtans hebben wij U niet vergeten, noch valselijk gehandeld tegen Uw verbond. 19Ons hart is niet achterwaarts gekeerd, noch onze gang geweken van Uw pad. 20Hoewel Gij ons verpletterd hebt in een plaats der draken, en ons met een doodsschaduw bedekt hebt. 21Zo wij den Naam onzes Gods hadden vergeten, en onze handen tot een vreemden God uitgebreid. 22Zou God zulks niet onderzoeken? Want Hij weet de verborgenheden des harten. 23Maar om Uwentwil worden wij den gansen dag gedood; wij worden geacht als slachtschapen. 24Waak op, waarom zoudt Gij slapen, HEERE! Ontwaak, verstoot niet in eeuwigheid. 25Waarom zoudt Gij Uw aangezicht verbergen, onze ellende en onze onderdrukking vergeten? 26Want onze ziel is in het stof nedergebogen; onze buik kleeft aan de aarde. Sta op, ons ter hulp, en verlos ons om Uwer goedertierenheid wil.