Zsoltárok könyve 55

1Az éneklőmesternek, hangszerekkel; Dávid tanítása. 2Hallgasd meg, Isten, az én imádságomat, és ne rejtsd el magadat az én könyörgésem elől; 3Figyelmezz én reám és hallgass meg engemet; mert keseregve bolyongok és jajgatok! 4Az ellenségnek szaváért és a hitetlenek nyomorgatásáért: mert hazugságot hárítanak reám, és nagy dühösséggel ellenkeznek velem. 5Az én szívem reszket bennem, és a halál félelmei körülvettek engem. 6Félelem és rettegés esett én reám, és borzadály vett körül engem. 7Mondám: Vajha szárnyam volna, mint a galambnak! Elrepülnék és nyugodnám. 8Ímé, messze elmennék és a pusztában lakoznám. Szela. 9Sietnék kiszabadulni e sebes szélből, e forgószélből. 10Rontsd meg Uram, és oszlasd meg az ő nyelvöket; mert erőszakot és háborgást látok a városban. 11Nappal és éjjel körüljárják azt annak kőfalainál, bent hamisság és ártalom van abban. 12Veszedelem van bensejében; s nem távozik annak teréről a zsarnokság és csalárdság. 13Mert nem ellenség szidalmazott engem, hisz azt elszenvedném; nem gyűlölőm emelte fel magát ellenem, hiszen elrejtettem volna magamat az elől: 14Hanem te, hozzám hasonló halandó, én barátom és ismerősöm, 15A kik együtt édes bizalomban éltünk; az Isten házába jártunk a tömegben. 16A halál vegye őket körül, elevenen szálljanak a Seolba; mert gonoszság van lakásukban, kebelökben. 17Én az Istenhez kiáltok, és az Úr megszabadít engem. 18Estve, reggel és délben panaszkodom és sóhajtozom, és ő meghallja az én szómat. 19Megszabadítja lelkemet békességre a rám támadó hadtól, mert sokan vannak ellenem. 20Meghallja Isten és megfelel nékik, (mivelhogy ő eleitől fogva trónol, Szela), a kik nem akarnak megváltozni és nem félik az Istent. 21Kezeit felemelte a vele békességben lévőkre; megszegte az ő szövetségét. 22A vajnál simább az ő szája, pedig szívében háborúság van; lágyabbak beszédei az olajnál, pedig éles szablyák azok. 23Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz. 24Te, Isten, a veszedelem vermébe taszítod őket; a vérszopó és álnok emberek életüknek felét sem élik meg; én pedig te benned bízom.

1Listen to my prayer, God. Don’t hide yourself from my supplication. 2Attend to me, and answer me. I am restless in my complaint, and moan, 3Because of the voice of the enemy, Because of the oppression of the wicked. For they bring suffering on me. In anger they hold a grudge against me. 4My heart is severely pained within me. The terrors of death have fallen on me. 5Fearfulness and trembling have come on me. Horror has overwhelmed me. 6I said, “Oh that I had wings like a dove! Then I would fly away, and be at rest. 7Behold, then I would wander far off. I would lodge in the wilderness.” Selah. 8“I would hurry to a shelter from the stormy wind and storm.” 9Confuse them, Lord, and confound their language, for I have seen violence and strife in the city. 10Day and night they prowl around on its walls. Malice and abuse are also within her. 11Destructive forces are within her. Threats and lies don’t depart from her streets. 12For it was not an enemy who insulted me, then I could have endured it. Neither was it he who hated me who raised himself up against me, then I would have hidden myself from him. 13But it was you, a man like me, my companion, and my familiar friend. 14We took sweet fellowship together. We walked in God’s house with company. 15Let death come suddenly on them. Let them go down alive into Sheol. For wickedness is in their dwelling, in their midst. 16As for me, I will call on God. Yahweh will save me. 17Evening, morning, and at noon, I will cry out in distress. He will hear my voice. 18He has redeemed my soul in peace from the battle that was against me, although there are many who oppose me. 19God, who is enthroned forever, will hear, and answer them. Selah. They never change, who don’t fear God. 20He raises his hands against his friends. He has violated his covenant. 21His mouth was smooth as butter, but his heart was war. His words were softer than oil, yet they were drawn swords. 22Cast your burden on Yahweh, and he will sustain you. He will never allow the righteous to be moved. 23But you, God, will bring them down into the pit of destruction. Bloodthirsty and deceitful men shall not live out half their days, but I will trust in you.

1Een onderwijzing van David, voor den opperzangmeester, op de Neginoth. 2O God! neem mijn gebed ter oren, en verberg U niet voor mijn smeking. 3Merk op mij, en verhoor mij; ik bedrijf misbaar in mijn klacht, en maak getier; 4Om den roep des vijands, vanwege de beangstiging des goddelozen; want zij schuiven ongerechtigheid op mij, en in toorn haten zij mij. 5Mijn hart smart in het binnenste van mij, en verschrikkingen des doods zijn op mij gevallen. 6Vrees en beving komt mij aan, en gruwen overdekt mij; 7Zodat ik zeg: Och, dat mij iemand vleugelen, als ener duive, gave! ik zou henenvliegen, waar ik blijven mocht. 8Ziet, ik zou ver wegzwerven, ik zou vernachten in de woestijn. Sela. 9Ik zou haasten, dat ik ontkwame, van den drijvenden wind, van den storm. 10Verslind hen, HEERE! deel hun tong; want ik zie wrevel en twist in de stad. 11Dag en nacht omringen zij haar op haar muren; en ongerechtigheid en overlast is binnen in haar. 12Enkel verderving is binnen in haar; en list en bedrog wijkt niet van haar straat. 13Want het is geen vijand, die mij hoont, anders zou ik het hebben gedragen; het is mijn hater niet, die zich tegen mij groot maakt, anders zou ik mij voor hem verborgen hebben. 14Maar gij zijt het, o mens, als van mijn waardigheid, mijn leidsman en mijn bekende! 15Wij, die te zamen in zoetigheid heimelijk raadpleegden; wij wandelden in gezelschap ten huize Gods. 16Dat hun de dood als een schuldeiser overvalle, dat zij als levend ter helle nederdalen; want boosheden zijn in hun woning, in het binnenste van hen. 17Mij aangaande, ik zal tot God roepen, en de HEERE zal mij verlossen. 18Des avonds, en des morgens, en des middags zal ik klagen en getier maken; en Hij zal mijn stem horen. 19Hij heeft mijn ziel in vrede verlost van den strijd tegen mij; want met menigte zijn zij tegen mij geweest. 20God zal horen, en zal hen plagen, als die van ouds zit, Sela; dewijl bij hen gans geen verandering is, en zij God niet vrezen. 21Hij slaat zijn handen aan degenen, die vrede met Hem hadden; hij ontheiligt Zijn verbond. 22Zijn mond is gladder dan boter, maar zijn hart is krijg; zijn woorden zijn zachter dan olie, maar dezelve zijn blote zwaarden. 23Werp uw zorg op den HEERE, en Hij zal u onderhouden; Hij zal in eeuwigheid niet toelaten, dat de rechtvaardige wankele. Maar Gij, o God! zult die doen nederdalen in den put des verderfs; de mannen des bloeds en bedrogs zullen hun dagen niet ter helft brengen; ik, daarentegen, zal op U vertrouwen.