Zsoltárok könyve 129

1Grádicsok éneke. Sokat szorongattak engem ifjúságom óta! mondja most Izráel. 2Sokat szorongattak engem ifjúságom óta, még sem bírtak velem. 3Szántók szántottak hátamon, hosszúra nyujtották barázdáikat. 4Igaz az Úr! Elszaggatja a gonoszok kötelét. 5Megszégyenülnek és hátraszorulnak mindazok, a kik gyűlölik a Siont. 6Olyanok lesznek, mint a háztetőn a fű, a mely kiszárad, mielőtt letépnék. 7A melyet sem arató nem szed markába, sem kévekötő az ölébe. 8Az átutazók se mondják: Az Úr áldása rátok! Áldunk benneteket az Úrnak nevében!

1Many times they have afflicted me from my youth up. Let Israel now say, 2many times they have afflicted me from my youth up, yet they have not prevailed against me. 3The plowers plowed on my back. They made their furrows long. 4Yahweh is righteous. He has cut apart the cords of the wicked. 5Let them be disappointed and turned backward, all those who hate Zion. 6Let them be as the grass on the housetops, which withers before it grows up; 7with which the reaper doesn’t fill his hand, nor he who binds sheaves, his bosom. 8Neither do those who go by say, “The blessing of Yahweh be on you. We bless you in Yahweh’s name.”

1Een lied Hammaaloth. Zij hebben mij dikwijls benauwd van mijn jeugd af, zegge nu Israel; 2Zij hebben mij dikwijls van mijn jeugd af benauwd; evenwel hebben zij mij niet overmocht. 3Ploegers hebben op mijn rug geploegd; zij hebben hun voren lang getogen. 4De HEERE, Die rechtvaardig is, heeft de touwen der goddelozen afgehouwen. 5Laat hen beschaamd en achterwaarts gedreven worden, allen, die Sion haten. 6Laat hen worden als gras op de daken, hetwelk verdort, eer men het uittrekt; 7Waarmede de maaier zijn hand niet vult, noch de garvenbinder zijn arm; 8En die voorbijgaan, niet zeggen: De zegen des HEEREN zij bij u! Wij zegenen ulieden in den Naam des HEEREN.