Zsoltárok könyve 107

1Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme. 2Ezt mondják az Úrnak megváltottai, a kiket megváltott a szorongatónak kezéből; 3És a kiket összegyűjtött a különböző földekről: napkelet és napnyugot felől, északról és a tenger felől. 4Bujdostak a pusztában, a sivatagban; lakó-város felé utat nem találtak vala. 5Éhesek és szomjasok valának; lelkök is elepedt bennök. 6De az Úrhoz kiáltának szorultságukban; sanyarúságukból megmenté őket. 7És vezeté őket egyenes útra, hogy lakó-városhoz juthassanak. 8Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért, 9Hogy megelégíté a szomjúhozó lelket, és az éhező lelket betölté jóval! 10A kik setétségben és a halálnak árnyékában ülnek, megkötöztetvén nyomorúsággal és vassal; 11Mert ellenszegültek az Isten beszédének, és a Felségesnek tanácsát megútálták; 12Azért megalázta az ő szívöket nyomorúsággal: elestek és nem volt segítségök. 13De az Úrhoz kiáltának szorultságukban, sanyarúságukból kiszabadítá őket. 14Kihozá őket a setétségből és a halálnak árnyékából, köteleiket pedig elszaggatá. 15Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért, 16Hogy összetöré az ércz-kapukat, és a vas-zárakat letördelé! 17A balgatagok az ő gonoszságuknak útjáért, és az ő hamisságukért nyomorgattattak. 18Minden étket útála az ő lelkök, és a halál kapujához közelgetének. 19De az Úrhoz kiáltának szorultságukban: sanyarúságukból kiszabadította őket. 20Kibocsátá az ő szavát és meggyógyítá őket, és kimenté őket az ő vermeikből. 21Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért, 22És áldozzanak hálaadásnak áldozataival, és hirdessék az ő cselekedeteit örvendezéssel! 23A kik hajókon tengerre szállnak, és a nagy vizeken kalmárkodnak, 24Azok látták az Úrnak dolgait, és az ő csodáit a mélységben. 25Szólott ugyanis és szélvészt támaszta, a mely felduzzasztá a habokat. 26Az égig emelkedének, a fenékig sülyedének; lelkök elolvada az inségben. 27Szédülének és tántorgának, mint a részeg, és minden bölcsességöknek esze vész vala. 28De az Úrhoz kiáltának az ő szorultságukban, és sanyarúságukból kivezeté őket. 29Megállítá a szélvészt, hogy csillapodjék, és megcsendesedtek a habok. 30És örülének, hogy lecsillapodtak vala, és vezérlé őket az ő kivánságuknak partjára. 31Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért! 32És magasztalják fel őt a népnek gyülekezetében, és dicsérjék őt a vének ülésében! 33Folyóvizeket tett vala pusztává, és vízforrásokat szárazzá; 34Gyümölcstermő földet meddő földdé, a rajta lakó népnek gonoszsága miatt. 35Pusztaságot tett vala álló tavakká, és kiaszott földet vízforrásokká. 36És telepített oda éhezőket, hogy lakó-városokat építsenek. 37És mezőket vetének be és szőlőket plántálának, hogy hasznos gyümölcsöt szerezzenek. 38És megáldá őket és igen megszaporodának, és barmaikat sem kevesbítette meg. 39De megkevesedtek és meggörnyedtek vala ínség, nyomorúság és keserűség miatt. 40Gyalázatot zúdított a fejedelmekre, és bujdostatta őket út nélkül való kietlenben. 41De felemelé a nyomorultat az ínségből, és hasonlóvá tette a nemzetségeket a juhnyájhoz. 42Látják az igazak és örvendeznek, és minden gonoszság megtartóztatja az ő száját. 43A bölcs, az eszébe veszi ezeket, és meggondolják az Úrnak kegyelmességét!

1Give thanks to Yahweh, for he is good, for his loving kindness endures forever. 2Let the redeemed by Yahweh say so, whom he has redeemed from the hand of the adversary, 3And gathered out of the lands, from the east and from the west, from the north and from the south. 4They wandered in the wilderness in a desert way. They found no city to live in. 5Hungry and thirsty, their soul fainted in them. 6Then they cried to Yahweh in their trouble, and he delivered them out of their distresses, 7he led them also by a straight way, that they might go to a city to live in. 8Let them praise Yahweh for his loving kindness, for his wonderful works to the children of men! 9For he satisfies the longing soul. He fills the hungry soul with good. 10Some sat in darkness and in the shadow of death, being bound in affliction and iron, 11because they rebelled against the words of God, and condemned the counsel of the Most High. 12Therefore he brought down their heart with labor. They fell down, and there was no one to help. 13Then they cried to Yahweh in their trouble, and he saved them out of their distresses. 14He brought them out of darkness and the shadow of death, and broke away their chains. 15Let them praise Yahweh for his loving kindness, for his wonderful works to the children of men! 16For he has broken the gates of brass, and cut through bars of iron. 17Fools are afflicted because of their disobedience, and because of their iniquities. 18Their soul abhors all kinds of food. They draw near to the gates of death. 19Then they cry to Yahweh in their trouble, he saves them out of their distresses. 20He sends his word, and heals them, and delivers them from their graves. 21Let them praise Yahweh for his loving kindness, for his wonderful works to the children of men! 22Let them offer the sacrifices of thanksgiving, and declare his works with singing. 23Those who go down to the sea in ships, who do business in great waters; 24These see Yahweh’s works, and his wonders in the deep. 25For he commands, and raises the stormy wind, which lifts up its waves. 26They mount up to the sky; they go down again to the depths. Their soul melts away because of trouble. 27They reel back and forth, and stagger like a drunken man, and are at their wits’ end. 28Then they cry to Yahweh in their trouble, and he brings them out of their distress. 29He makes the storm a calm, so that its waves are still. 30Then they are glad because it is calm, so he brings them to their desired haven. 31Let them praise Yahweh for his loving kindness, for his wonderful works for the children of men! 32Let them exalt him also in the assembly of the people, and praise him in the seat of the elders. 33He turns rivers into a desert, water springs into a thirsty ground, 34and a fruitful land into a salt waste, for the wickedness of those who dwell in it. 35He turns a desert into a pool of water, and a dry land into water springs. 36There he makes the hungry live, that they may prepare a city to live in, 37sow fields, plant vineyards, and reap the fruits of increase. 38He blesses them also, so that they are multiplied greatly. He doesn’t allow their livestock to decrease. 39Again, they are diminished and bowed down through oppression, trouble, and sorrow. 40He pours contempt on princes, and causes them to wander in a trackless waste. 41Yet he lifts the needy out of their affliction, and increases their families like a flock. 42The upright will see it, and be glad. All the wicked will shut their mouths. 43Whoever is wise will pay attention to these things. They will consider the loving kindnesses of Yahweh.

1Looft den HEERE, want Hij is goed; want Zijn goedertierenheid is in der eeuwigheid. 2Dat zulks de bevrijden des HEEREN zeggen, die Hij van de hand der wederpartijders bevrijd heeft. 3En die Hij uit de landen verzameld heeft, van het oosten en van het westen, van het noorden en van de zee. 4Die in de woestijn dwaalden, in een weg der wildernis, die geen stad ter woning vonden; 5Zij waren hongerig, ook dorstig; hun ziel was in hen overstelpt. 6Doch roepende tot den HEERE in de benauwdheid, die zij hadden, heeft Hij hen gered uit hun angsten; 7En Hij leidde hen op een rechten weg, om te gaan tot een stad ter woning. 8Laat hen voor den HEERE Zijn goedertierenheid loven, en Zijn wonderwerken voor de kinderen der mensen. 9Want Hij heeft de dorstige ziel verzadigd, en de hongerige ziel met goed vervuld; 10Die in duisternis en de schaduw des doods zaten, gebonden met verdrukking en ijzer; 11Omdat zij wederspannig waren geweest tegen Gods geboden, en den raad des Allerhoogsten onwaardiglijk verworpen hadden. 12Waarom Hij hun het hart door zwarigheid vernederd heeft; zij zijn gestruikeld, en er was geen helper. 13Doch roepende tot den HEERE in de benauwdheid, die zij hadden, verloste Hij hen uit hun angsten. 14Hij voerde hen uit de duisternis en de schaduw des doods, en Hij brak hun banden. 15Laat hen voor den HEERE Zijn goedertierenheid loven, en Zijn wonderwerken voor de kinderen der mensen; 16Want Hij heeft de koperen deuren gebroken, en de ijzeren grendelen in stukken gehouwen. 17De zotten worden om den weg hunner overtreding, en om hun ongerechtigheden geplaagd; 18Hun ziel gruwelde van alle spijze, en zij waren tot aan de poorten des doods gekomen. 19Doch roepende tot den HEERE in de benauwdheid, die zij hadden, verloste Hij hen uit hun angsten. 20Hij zond Zijn woord uit, en heelde hen, en rukte hen uit hun kuilen. 21Laat hen voor den HEERE Zijn goedertierenheid loven, en Zijn wonderwerken voor de kinderen der mensen. 22En dat zij lofofferen offeren, en met gejuich Zijn werken vertellen. 23Die met schepen ter zee afvaren, handel doende op grote wateren; 24Die zien de werken des HEEREN, en Zijn wonderwerken in de diepte. 25Als Hij spreekt, zo doet Hij een stormwind opstaan, die haar golven omhoog verheft. 26Zij rijzen op naar den hemel; zij dalen neder tot in de afgronden; hun ziel versmelt van angst. 27Zij dansen en waggelen als een dronken man, en al hun wijsheid wordt verslonden. 28Doch roepende tot den HEERE in de benauwdheid, die zij hadden, zo voerde Hij hen uit hun angsten. 29Hij doet de storm stilstaan, zodat hun golven stilzwijgen. 30Dan zijn zij verblijd, omdat zij gestild zijn, en dat Hij hen tot de haven hunner begeerte geleid heeft. 31Laat hen voor den HEERE Zijn goedertierenheid loven, en Zijn wonderwerken voor de kinderen der mensen. 32En Hem verhogen in de gemeente des volks, en in het gestoelte der oudsten Hem roemen. 33Hij stelt de rivieren tot een woestijn, en watertochten tot dorstig land. 34Het vruchtbaar land tot zouten grond, om de boosheid dergenen, die daarin wonen. 35Hij stelt de woestijn tot een waterpoel, en het dorre land tot watertochten. 36En Hij doet de hongerigen aldaar wonen, en zij stichten een stad ter woning; 37En bezaaien akkers, en planten wijngaarden, die inkomende vrucht voortbrengen. 38En Hij zegent hen, zodat zij zeer vermenigvuldigen, en hun vee vermindert Hij niet. 39Daarna verminderen zij, en komen ten onder, door verdrukking, kwaad en droefenis. 40Hij stort verachting uit over de prinsen, en doet hen dwalen in het woeste, waar geen weg is. 41Maar Hij brengt den nooddruftige uit de verdrukking in een hoog vertrek, en maakt de huisgezinnen als kudden. 42De oprechten zien het, en zijn verblijd, maar alle ongerechtigheid stopt haar mond. 43Wie is wijs? Die neme deze dingen waar; en dat zij verstandelijk letten op de goedertierenheden des HEEREN.