Lukács evangéliuma 21

1És mikor feltekintett, látá, hogy a gazdagok hányják az ő ajándékaikat a perselybe. 2Láta pedig egy szegény özvegy asszonyt is, hogy abba két fillért vete. 3És monda: Igazán mondom néktek, hogy e szegény özvegy mindenkinél többet vete: 4Mert mind ezek az ő fölöslegükből vetettek Istennek az ajándékokhoz: ez pedig az ő szegénységéből minden vagyonát, a mije volt, oda veté. 5És mikor némelyek mondának a templom felől, hogy szép kövekkel és ajándékokkal van felékesítve, monda: 6Ezekből, a miket láttok, jőnek napok, melyekben kő kövön nem marad, mely le nem romboltatnék. 7Megkérdék pedig őt, mondván: Mester, mikor lesznek azért ezek? és mi lesz a jel, mikor mind ezek meglesznek? 8Ő pedig monda: Meglássátok, hogy el ne hitessenek benneteket: mert sokan jőnek el az én nevemben, kik ezt mondják: Én vagyok; és: Az idő elközelgett; ne menjetek azért utánok. 9És mikor hallotok háborúkról és zendülésekről, meg ne félemljetek; mert ezeknek meg kell lenni előbb, de nem jő mindjárt a vég. 10Akkor monda nékik: Nemzet nemzet ellen támad, és ország ország ellen; 11És minden felé nagy földindulások lesznek, és éhségek és döghalálok; és rettegtetések és nagy jelek lesznek az égből. 12De mind ezeknek előtte kezeiket reátok vetik, és üldöznek titeket, adván a gyülekezetek elé, és tömlöczökbe és királyok és helytartók elé visznek az én nevemért. 13De ebből néktek lesz tanúbizonyságotok. 14Tökéljétek el azért a ti szívetekben, hogy nem gondoskodtok előre, hogy mit feleljetek védelmetekre: 15Mert én adok néktek szájat és bölcseséget, melynek ellene nem szólhatnak, sem ellene nem állhatnak mind azok, a kik magokat ellenetekbe vetik. 16Elárulnak pedig titeket szülők és testvérek is, rokonok és barátok is; és megölnek némelyeket ti közületek. 17És gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért. 18De fejeteknek egy hajszála sem vész el. 19A ti béketűréstek által nyeritek meg lelketeket. 20Mikor pedig látjátok Jeruzsálemet hadseregektől körülvéve, akkor tudjátok meg, hogy elközelgett az ő elpusztulása. 21Akkor a kik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre; és a kik annak közepette, menjenek ki abból; és a kik a mezőben, ne menjenek be abba. 22Mert azok a bosszúállásnak napjai, hogy beteljesedjenek mind azok, a mik megírattak. 23Jaj pedig a terhes és szoptató asszonyoknak azokban a napokban; mert nagy szükség lesz e földön, és harag e népen. 24És elhullanak fegyvernek éle által, és fogva vitetnek minden pogányok közé; és Jeruzsálem megtapodtatik a pogányoktól, míglen betelik a pogányok ideje. 25És lesznek jelek a napban, holdban és csillagokban; és a földön pogányok szorongása a kétség miatt, mikor a tenger és a hab zúgni fog, 26Mikor az emberek elhalnak a félelem miatt és azoknak várása miatt, a mik e föld kerekségére következnek: mert az egek erősségei megrendülnek. 27És akkor meglátják az embernek Fiát eljőni a felhőben, hatalommal és nagy dicsőséggel. 28Mikor pedig ezek kezdenek meglenni, nézzetek fel és emeljétek fel a ti fejeteket; mert elközelget a ti váltságtok. 29Monda pedig nékik egy példázatot: Tekintsétek meg a fügefát és minden fákat: 30Mikor immár hajtanak, és ezt látjátok, ti magatoktól tudjátok, hogy már közel van a nyár. 31Ezenképen ti is, mikor látjátok, hogy ezek meglesznek, tudjátok meg, hogy közel van az Isten országa. 32Bizony mondom néktek, hogy e nemzetség el nem múlik, mígnem mind ezek meglesznek. 33Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképen el nem múlnak. 34De vigyázzatok magatokra, hogy valamikor meg ne nehezedjék a ti szívetek dobzódásnak, részegségnek és ez élet gondjainak miatta, és váratlanul reátok ne jőjjön az a nap: 35Mert mintegy tőr, úgy lep meg mindeneket, a kik az egész föld színén lakoznak. 36Vigyázzatok azért minden időben, kérvén, hogy méltókká tétessetek arra, hogy elkerüljétek mindezeket, a mik bekövetkeznek, és megállhassatok az embernek Fia előtt! 37Tanít vala pedig naponta a templomban; éjszakára pedig kimenvén, a hegyen vala, mely Olajfák hegyének neveztetik. 38És kora reggel hozzá megy vala az egész nép, hogy őt hallgassa a templomban.

1He looked up, and saw the rich people who were putting their gifts into the treasury. 2He saw a certain poor widow casting in two small brass coins. 3He said, “Truly I tell you, this poor widow put in more than all of them, 4for all these put in gifts for God from their abundance, but she, out of her poverty, put in all that she had to live on.” 5As some were talking about the temple and how it was decorated with beautiful stones and gifts, he said, 6“As for these things which you see, the days will come, in which there will not be left here one stone on another that will not be thrown down.” 7They asked him, “Teacher, so when will these things be? What is the sign that these things are about to happen?” 8He said, “Watch out that you don’t get led astray, for many will come in my name, saying, ‘I am he,’ and, ‘The time is at hand.’ Therefore don’t follow them. 9When you hear of wars and disturbances, don’t be terrified, for these things must happen first, but the end won’t come immediately.” 10Then he said to them, “Nation will rise against nation, and kingdom against kingdom. 11There will be great earthquakes, famines, and plagues in various places. There will be terrors and great signs from heaven. 12But before all these things, they will lay their hands on you and will persecute you, delivering you up to synagogues and prisons, bringing you before kings and governors for my name’s sake. 13It will turn out as a testimony for you. 14Settle it therefore in your hearts not to meditate beforehand how to answer, 15for I will give you a mouth and wisdom which all your adversaries will not be able to withstand or to contradict. 16You will be handed over even by parents, brothers, relatives, and friends. They will cause some of you to be put to death. 17You will be hated by all men for my name’s sake. 18And not a hair of your head will perish. 19“By your endurance you will win your lives. 20“But when you see Jerusalem surrounded by armies, then know that its desolation is at hand. 21Then let those who are in Judea flee to the mountains. Let those who are in the midst of her depart. Let those who are in the country not enter therein. 22For these are days of vengeance, that all things which are written may be fulfilled. 23Woe to those who are pregnant and to those who nurse infants in those days! For there will be great distress in the land, and wrath to this people. 24They will fall by the edge of the sword, and will be led captive into all the nations. Jerusalem will be trampled down by the Gentiles, until the times of the Gentiles are fulfilled. 25There will be signs in the sun, moon, and stars; and on the earth anxiety of nations, in perplexity for the roaring of the sea and the waves; 26men fainting for fear, and for expectation of the things which are coming on the world: for the powers of the heavens will be shaken. 27Then they will see the Son of Man coming in a cloud with power and great glory. 28But when these things begin to happen, look up, and lift up your heads, because your redemption is near.” 29He told them a parable. “See the fig tree, and all the trees. 30When they are already budding, you see it and know by your own selves that the summer is already near. 31Even so you also, when you see these things happening, know that the Kingdom of God is near. 32Most certainly I tell you, this generation will not pass away until all things are accomplished. 33Heaven and earth will pass away, but my words will by no means pass away. 34“So be careful, or your hearts will be loaded down with carousing, drunkenness, and cares of this life, and that day will come on you suddenly. 35For it will come like a snare on all those who dwell on the surface of all the earth. 36Therefore be watchful all the time, praying that you may be counted worthy to escape all these things that will happen, and to stand before the Son of Man.” 37Every day Jesus was teaching in the temple, and every night he would go out and spend the night on the mountain that is called Olivet. 38All the people came early in the morning to him in the temple to hear him.

1En opziende, zag Hij de rijken hun gaven in de schatkist werpen. 2En Hij zag ook een zekere arme weduwe twee kleine penningen daarin werpen. 3En Hij zeide: Waarlijk, Ik zeg u, dat deze arme weduwe meer dan allen heeft in geworpen. 4Want die allen hebben van hun overvloed geworpen tot de gaven Gods; maar deze heeft van haar gebrek, al den leeftocht, dien zij had, daarin geworpen. 5En als sommigen zeiden van den tempel, dat hij met schonen stenen en begiftigingen versierd was, zeide Hij: 6Wat deze dingen aangaat, die gij aanschouwt, er zullen dagen komen, in welke niet een steen op den anderen steen zal gelaten worden, die niet zal worden afgebroken. 7En zij vraagden Hem, zeggende: Meester, wanneer zullen dan deze dingen zijn, en welk is het teken, wanneer deze dingen zullen geschieden? 8En Hij zeide: Ziet, dat gij niet verleid wordt; want velen zullen er komen onder Mijn Naam, zeggende: Ik ben de Christus; en de tijd is nabij gekomen, gaat dan hen niet na. 9En wanneer gij zult horen van oorlogen en beroerten, zo wordt niet verschrikt; want deze dingen moeten eerst geschieden; maar nog is terstond het einde niet. 10Toen zeide Hij tot hen: Het ene volk zal tegen het andere volk opstaan, en het ene koninkrijk tegen het andere koninkrijk. 11En er zullen grote aardbevingen wezen in verscheidene plaatsen, en hongersnoden, en pestilentien; er zullen ook schrikkelijke dingen, en grote tekenen van den hemel geschieden. 12Maar voor dit alles, zullen zij hun handen aan ulieden slaan, en u vervolgen, u overleverende in de synagogen en gevangenissen; en gij zult getrokken worden voor koningen en stadhouders, om Mijns Naams wil. 13En dit zal u overkomen tot een getuigenis. 14Neemt dan in uw harten voor, van te voren niet te overdenken, hoe gij u verantwoorden zult; 15Want Ik zal u mond en wijsheid geven, welke niet zullen kunnen tegenspreken, noch wederstaan allen, die zich tegen u zetten. 16En gij zult overgeleverd worden ook van ouders, en broeders, en magen, en vrienden; en zij zullen er sommigen uit u doden. 17En gij zult van allen gehaat worden om Mijns Naams wil. 18Doch niet een haar uit uw hoofd zal verloren gaan. 19Bezit uw zielen in uw lijdzaamheid. 20Maar wanneer gij zien zult, dat Jeruzalem van heirlegers omsingeld wordt, zo weet alsdan, dat haar verwoesting nabij gekomen is. 21Alsdan die in Judea zijn, dat zij vlieden naar de bergen; en die in het midden van dezelve zijn, dat zij daaruit trekken; en die op de velden zijn, dat zij in dezelve niet komen. 22Want deze zijn dagen der wraak, opdat alles vervuld worde, dat geschreven is. 23Doch wee den bevruchten en den zogenden vrouwen in die dagen, want er zal grote nood zijn in het land, en toorn over dit volk. 24En zij zullen vallen door de scherpte des zwaards, en gevankelijk weggevoerd worden onder alle volken; en Jeruzalem zal van de heidenen vertreden worden, totdat de tijden der heidenen vervuld zullen zijn. 25En er zullen tekenen zijn in de zon, en maan, en sterren, en op de aarde benauwdheid der volken met twijfelmoedigheid, als de zee en watergolven groot geluid zullen geven; 26En den mensen het hart zal bezwijken van vrees en verwachting der dingen, die het aardrijk zullen overkomen; want de krachten der hemelen zullen bewogen worden. 27En alsdan zullen zij den Zoon des mensen zien komen in een wolk, met grote kracht en heerlijkheid. 28Als nu deze dingen beginnen te geschieden, zo ziet omhoog, en heft uw hoofden opwaarts, omdat uw verlossing nabij is. 29En Hij zeide tot hen een gelijkenis: Ziet den vijgeboom, en al de bomen. 30Wanneer zij nu uitspruiten, en gij dat ziet, zo weet gij uit uzelven, dat de zomer nu nabij is. 31Alzo ook gij, wanneer gij deze dingen zult zien geschieden, zo weet, dat het Koninkrijk Gods nabij is. 32Voorwaar Ik zeg u, dat dit geslacht geenszins zal voorbijgaan, totdat alles zal geschied zijn. 33De hemel en de aarde zullen voorbijgaan, maar Mijn woorden zullen geenszins voorbijgaan. 34En wacht uzelven, dat uw harten niet te eniger tijd bezwaard worden met brasserij en dronkenschap, en zorgvuldigheden dezes levens, en dat u die dag niet onvoorziens over kome. 35Want gelijk een strik zal hij komen over al degenen, die op den gansen aardbodem gezeten zijn. 36Waakt dan te aller tijd, biddende, dat gij moogt waardig geacht worden te ontvlieden al deze dingen, die geschieden zullen, en te staan voor den Zoon des mensen. 37Des daags nu was Hij lerende in de tempel; maar des nachts ging Hij uit, en vernachtte op den berg, genaamd den Olijf berg. 38En al het volk kwam des morgens vroeg tot Hem in den tempel, om Hem te horen.