Jób könyve 32

1Miután ez a három ember megszünt vala felelni Jóbnak, mivel ő igaz vala önmaga előtt: 2Haragra gerjede Elihu, a Barakeél fia, a ki Búztól való vala, a Rám nemzetségéből. Jób ellen gerjedt föl haragja, mivel az igazabbnak tartotta magát Istennél. 3De felgerjedt haragja az ő három barátja ellen is, mivelhogy nem találják vala el a feleletet, mégis kárhoztatják vala Jóbot. 4Elihu azonban várakozott a Jóbbal való beszéddel, mert amazok öregebbek valának ő nála. 5De mikor látta Elihu, hogy nincs felelet a három férfiú szájában, akkor gerjede föl az ő haragja. 6És felele a Búztól való Elihu, Barakeél fia, és monda: Napjaimra nézve én még csekély vagyok, ti pedig élemedett emberek, azért tartózkodtam és féltem tudatni veletek véleményemet. 7Gondoltam: Hadd szóljanak a napok; és hadd hirdessen bölcseséget az évek sokasága! 8Pedig a lélek az az emberben és a Mindenható lehellése, a mi értelmet ad néki! 9Nem a nagyok a bölcsek, és nem a vének értik az ítéletet. 10Azt mondom azért: Hallgass reám, hadd tudassam én is véleményemet! 11Ímé, én végig vártam beszédeiteket, figyeltem, a míg okoskodtatok, a míg szavakat keresgéltetek. 12Igen ügyeltem reátok és ímé, Jóbot egyikőtök sem czáfolá meg, sem beszédére meg nem felelt. 13Ne mondjátok azt: Bölcseségre találtunk, Isten győzheti meg őt és nem ember! 14Mivel én ellenem nem intézett beszédet, nem is a ti beszédeitekkel válaszolok hát néki. 15Megzavarodának és nem feleltek többé; kifogyott belőlök a szó. 16Vártam, de nem szóltak, csak álltak és nem feleltek többé. 17Hadd feleljek hát én is magamért, hadd tudassam én is véleményemet! 18Mert tele vagyok beszéddel; unszolgat engem a bennem levő lélek. 19Ímé, bensőm olyan, mint az új bor, a melynek nyílása nincsen; miként az új tömlők, csaknem szétszakad. 20Szólok tehát, hogy levegőhöz jussak; felnyitom ajkaimat, és felelek. 21Nem leszek személyválogató senki iránt; nem hizelkedem egy embernek sem; 22Mert én hizelkedni nem tudok; könnyen elszólíthatna engem a teremtőm!

1So these three men ceased to answer Job, because he was righteous in his own eyes. 2Then the wrath of Elihu the son of Barachel, the Buzite, of the family of Ram, was kindled against Job. His wrath was kindled because he justified himself rather than God. 3Also his wrath was kindled against his three friends, because they had found no answer, and yet had condemned Job. 4Now Elihu had waited to speak to Job, because they were elder than he. 5When Elihu saw that there was no answer in the mouth of these three men, his wrath was kindled. 6Elihu the son of Barachel the Buzite answered, “I am young, and you are very old; Therefore I held back, and didn’t dare show you my opinion. 7I said, ‘Days should speak, and multitude of years should teach wisdom.’ 8But there is a spirit in man, and the breath of the Almighty gives them understanding. 9It is not the great who are wise, nor the aged who understand justice. 10Therefore I said, ‘Listen to me; I also will show my opinion.’ 11“Behold, I waited for your words, and I listened for your reasoning, while you searched out what to say. 12Yes, I gave you my full attention, but there was no one who convinced Job, or who answered his words, among you. 13Beware lest you say, ‘We have found wisdom, God may refute him, not man;’ 14for he has not directed his words against me; neither will I answer him with your speeches. 15“They are amazed. They answer no more. They don’t have a word to say. 16Shall I wait, because they don’t speak, because they stand still, and answer no more? 17I also will answer my part, and I also will show my opinion. 18For I am full of words. The spirit within me constrains me. 19Behold, my breast is as wine which has no vent; like new wineskins it is ready to burst. 20I will speak, that I may be refreshed. I will open my lips and answer. 21Please don’t let me respect any man’s person, neither will I give flattering titles to any man. 22For I don’t know how to give flattering titles; or else my Maker would soon take me away.

1Toen hielden de drie mannen op van Job te antwoorden, dewijl hij in zijn ogen rechtvaardig was. 2Zo ontstak de toorn van Elihu, den zoon van Baracheel, den Buziet, van het geslacht van Ram; tegen Job werd zijn toorn ontstoken, omdat hij zijn ziel meer rechtvaardigde dan God. 3Zijn toorn ontstak ook tegen zijn drie vrienden, omdat zij, geen antwoord vindende, nochtans Job verdoemden. 4Doch Elihu had gewacht op Job in het spreken, omdat zij ouder van dagen waren dan hij. 5Als dan Elihu zag, dat er geen antwoord was in den mond van die drie mannen, ontstak zijn toorn. 6Hierom antwoordde Elihu, de zoon van Baracheel, den Buziet, en zeide: Ik ben minder van dagen, maar gijlieden zijt stokouden; daarom heb ik geschroomd en gevreesd, ulieden mijn gevoelen te vertonen. 7Ik zeide: Laat de dagen spreken, en de veelheid der jaren wijsheid te kennen geven. 8Zekerlijk de geest, die in den mens is, en de inblazing des Almachtigen, maakt henlieden verstandig. 9De groten zijn niet wijs, en de ouden verstaan het recht niet. 10Daarom zeg ik: Hoor naar mij; ik zal mijn gevoelen ook vertonen. 11Ziet, ik heb gewacht op ulieder woorden; ik heb het oor gewend tot ulieder aanmerkingen, totdat gij redenen uitgezocht hadt. 12Als ik nu acht op u gegeven heb, ziet, er is niemand, die Job overreedde, die uit ulieden zijn redenen beantwoordde; 13Opdat gij niet zegt: Wij hebben de wijsheid gevonden; God heeft hem nedergestoten, geen mens. 14Nu heeft hij tegen mij geen woorden gericht, en met ulieder woorden zal ik hem niet beantwoorden. 15Zij zijn ontzet, zij antwoorden niet meer; zij hebben de woorden van zich verzet. 16Ik heb dan gewacht, maar zij spreken niet; want zij staan stil; zij antwoorden niet meer. 17Ik zal mijn deel ook antwoorden, ik zal mijn gevoelen ook vertonen. 18Want ik ben der woorden vol; de geest mijns buiks benauwt mij. 19Ziet, mijn buik is als de wijn, die niet geopend is; gelijk nieuwe lederen zakken zou hij bersten. 20Ik zal spreken, opdat ik voor mij lucht krijge; ik zal mijn lippen openen, en zal antwoorden. 21Och, dat ik niemands aangezicht aanneme, en tot den mens geen bijnamen gebruike! 22Want ik weet geen bijnamen te gebruiken; in kort zou mijn Maker mij wegnemen.