1 Krónikák könyve 14

1Külde pedig Hírám, Tírus királya Dávidhoz követeket: czédrusfákat, kőmíveseket és ácsmestereket, hogy néki házat csináljanak. 2És megismeré Dávid, hogy az Úr őt megerősítette a királyságban Izráel felett, mivelhogy igen felmagasztaltatott vala az ő országa az ő népéért, az Izráelért. 3Vőn pedig Dávid még több feleséget Jeruzsálemben, és nemze Dávid még több fiakat és leányokat. 4És ezek neveik azoknak, a kik születtek néki Jeruzsálemben: Sammua, Sobáb, Nátán és Salamon, 5Ibhár, Elisua és Elpélet, 6Nógah, Néfeg és Jáfia, 7Elisáma, Beheljada és Elifélet. 8Megértvén pedig a Filiszteusok, hogy Dávid királylyá kenetett fel az egész Izráel felett, feljövének mind a Filiszteusok, hogy megkeressék Dávidot. Mely dolgot mikor Dávid meghallott, azonnal ellenök ment. 9A Filiszteusok pedig eljövén, elszéledének a Réfaim völgyében. 10Akkor Dávid megkérdé az Istent, mondván: Felmenjek-é a Filiszteusok ellen, és kezembe adod-é őket? És monda néki az Úr: Menj fel, és kezedbe adom őket. 11Felmenének azért Baál-perásimba, és ott Dávid őket megveré, és monda Dávid: Az Isten eloszlatá az én ellenségeimet az én kezem által, mint a vizeknek oszlását; azért nevezék azt a helyet Baál-perásimnak. 12És ott hagyák az ő bálvány isteneiket, és Dávid megparancsolá, hogy megégessék azokat. 13Ismét feltámadának a Filiszteusok és a völgyben szétterjeszkedtek. 14Azért Dávid ismét megkérdé az Istent, és monda az Isten néki: Ne menj fel utánok, hanem fordulj el tőlök, és menj reájok a szederfák irányában; 15És mikor hallándod a járás dobogását a szederfák tetején, akkor menj ki a viadalra; mert az Isten te előtted megyen, hogy megverje a Filiszteusok táborát. 16Dávid azért úgy cselekedék, a mint néki Isten meghagyta volt, és vágák a Filiszteusok táborát Gibeontól fogva szinte Gézerig. 17És elterjede Dávid híre az országokban, és az Úr adá a tőle való félelmet minden pogányokra.

1Hiram king of Tyre sent messengers to David, and cedar trees, and masons, and carpenters, to build him a house. 2David perceived that Yahweh had established him king over Israel; for his kingdom was exalted on high, for his people Israel’s sake. 3David took more wives at Jerusalem; and David became the father of more sons and daughters. 4These are the names of the children whom he had in Jerusalem: Shammua, and Shobab, Nathan, and Solomon, 5and Ibhar, and Elishua, and Elpelet, 6and Nogah, and Nepheg, and Japhia, 7and Elishama, and Beeliada, and Eliphelet. 8When the Philistines heard that David was anointed king over all Israel, all the Philistines went up to seek David: and David heard of it, and went out against them. 9Now the Philistines had come and made a raid in the valley of Rephaim. 10David inquired of God, saying, “Shall I go up against the Philistines? Will you deliver them into my hand?” Yahweh said to him, “Go up; for I will deliver them into your hand.” 11So they came up to Baal Perazim, and David struck them there; and David said, God has broken my enemies by my hand, like the breach of waters. Therefore they called the name of that place Baal Perazim. 12They left their gods there; and David gave commandment, and they were burned with fire. 13The Philistines yet again made a raid in the valley. 14David inquired again of God; and God said to him, “You shall not go up after them. Turn away from them, and come on them over against the mulberry trees. 15It shall be, when you hear the sound of marching in the tops of the mulberry trees, that then you shall go out to battle; for God has gone out before you to strike the army of the Philistines.” 16David did as God commanded him: and they struck the army of the Philistines from Gibeon even to Gezer. 17The fame of David went out into all lands; and Yahweh brought the fear of him on all nations.

1Toen zond Hiram, de koning van Tyrus, boden tot David, en cederenhout, en metselaars, en timmerlieden, dat zij hem een huis bouwden. 2En David merkte, dat hem de HEERE tot koning bevestigd had over Israel; want zijn koninkrijk werd ten hoogste verheven, om Zijns volks Israels wil. 3En David nam meer vrouwen te Jeruzalem, en David gewon meer zonen en dochteren. 4Dit nu zijn de namen der kinderen, die hij te Jeruzalem had: Sammua, en Sobab, Nathan en Salomo, 5En Jibchar, en Elisua, en Elpelet, 6En Nogah, en Nefeg, en Jafia, 7En Elisama, en Beeljada, en Elifelet. 8Toen de Filistijnen hoorden, dat David tot koning gezalfd was over het ganse Israel, zo togen al de Filistijnen op om David te zoeken. Toen David dat hoorde zo toog hij uit tegen hen. 9Toen de Filistijnen kwamen, zo spreidden zij zich uit in de laagte van Refaim. 10Toen vraagde David God, zeggende: Zal ik optrekken tegen de Filistijnen, en zult Gij hen in mijn hand geven? En de HEERE zeide tot hem: Trek op, want Ik zal hen in uw hand geven. 11Toen zij nu optogen naar Baal-Perazim, zo sloeg hen David daar; en David zeide: God heeft mijn vijanden door mijn hand gescheurd, als een scheur der wateren; daarom noemden zij den naam derzelver plaats Baal-Perazim. 12En daar lieten zij hun goden; en David gebood, en zij werden met vuur verbrand. 13Doch de Filistijnen voeren nog voort, en zij verspreidden zich in dat dal. 14En David vraagde God nog eens; en God zeide tot hem: Gij zult niet optrekken achter hen heen; maar omsingel hen van boven, en kom tot hen tegenover de moerbezienbomen. 15En het zal geschieden, als gij hoort het geruis van een gang in de toppen der moerbezienbomen, kom dan uit ten strijde; want God zal voor uw aangezicht uitgegaan zijn, om het leger der Filistijnen te slaan. 16David nu deed, gelijk als hem God geboden had; en zij sloegen het heir der Filistijnen van Gibeon af tot aan Gezer. 17Alzo ging Davids naam uit in al die landen; en de HEERE gaf Zijn verschrikking over al die heidenen.